CIPŐTÖRTÉNELEM

 

Az északi  féltekén élő ősemberek már  500 000 éve beburkolták lábukat, hogy megóvják a hidegtől, ám a modern cipőkhöz hasonlatos lábvédő alkalmatosság egy jóval későbbi találmánynak számít. "A világ első ismert lábbelije Kaliforniából származik, és nagyjából 9000 éves".

 

A cipő múltja

Ma már sokféle változata létezik a cipőnek: orra, sarokra, anyagra stb. való tekintettel. És persze egyáltalán nem is mindegy, hogy milyen lábbelit hordunk, hiszen a közérzetünket jelentősen befolyásolja egy rossz, illetve egy kényelmes cipő. És azt vajon tudja-e, hogy mióta viseljük ezt a páratlan értékű ruhadarabot?

 

Őseink eleinte nem cipőt, hanem csizmát viseltek. Méghozzá puha talpú és felkunkorodó orrú csizmát, amelynek szárát oldalt varrták össze. A honfoglalás idején a magyar, felkunkorodó orrú csizmának már sarka is volt. Hasznos találmány volt ez, de vajon minek köszönheti a létrejöttét? Az volt a szerepe, hogy a kengyel hátracsúszását megakadályozza. Hiszen lovas nép volt a magyar ...

A felkapó orrú, régi magyar csizma bőrből, bagariából készült, az olcsóbbak viszont nemezből. Belső-Ázsia népviseletében még ma is megtalálható ez a forma. Ám a kunkorodó orrú csizma nem csak a magyaroknak jutott eszébe, ugyanis létezett kunkorodó orrú nyugati cipő is. Ennek őse az ókori Rómában keresendő. A Calceus repandust, vagyis a kunkori orrú sarut csak ünnepélyes alkalmakkor viselték. A 10. század táján azonban ismét felbukkant ez a forma, és Európa-szerte divatossá vált,  a hétköznapokban is elterjedt. A cipőorr pedig a divat törvényei szerint vadul nőni kezdett, és ez a növekedés kb. 500 éven át tartott.

 

500 év alatt meg is nőtt a lábbelik orra alaposan, mégpedig hatvan centiméterre! Ám persze, nem maradhatott ez így sokáig, mert a hatóság közbelépett, és ranghoz kötötte a cipőorr hosszát. A 14. század végén Szép Fülöp francia király törvényben mondta ki, hogy csak a főurak viselhetnek 60 centis cipőt; a kisnemest csak egy láb hosszúság illeti meg, a közember pedig csak féllábnyi kunkorodást viselhet. Ebből az időből származik az a mondás az úri életmódot folytató emberre, hogy nagy lábon él.

Efféle viseletszabályozó előírások bőven maradtak ránk az elmúlt századokból. Lényegük az, hogy a főnemes viselheti a legnagyobb cipőt, a leghosszabb fátyolt, a legfinomabb kelmét, a legtöbb aranysújtást. A köznép pedig maradjon a kis méretek világában és az egyszerű anyagoknál.                         

   ( szerző ismeretlen )

 Cipő készítése :

Kik voltak a világ első cipőkészítői, pontosan megállapítani nem lehet. Bizonyos csak annyi, hogy a föníciai hajós népektől lesték el mind a görögök, mind a Földközi-tenger partvidékein élő más népek, a lábbeli cipő készítését. Hogy a föníciaiak kitől tanulták, csupán a valószínűségek egymás mellé állításából mondhatjuk, hogy az egyiptomiaktól és valószínű, hogy a lábbeli készítését is hajós útjaik alkalmával lesték el tőlük. Bár a föníciai hajós nép bővelkedett mesteremberekben, mégis voltak olyan dolgok, melyeknek készítését ők is hajós útjaik alkalmával lesték el más népektől s így terjesztették tovább.
A rómaiak általában szandált, ünnepélyes alkalmakból pedig cipőt viseltek. Szandáljaik vastag bőr, vagy fatalppal készültek és szíjakkal erősítették fel, amelyeket lábikrái feltekertek. A cipő bokáig fedte a lábat és a mai napig cipő elvnek megfelelően, középütt fűzték föl azt. Az emberiség fejlődésével a cipő divat is fejlődött, illetve fejlődik napjainkig. Az öltözködés után a cipő vált az elegancia részévé.
Napjainkban a méretre kézzel készített cipő egyedi iparművészeti alkotás, mely az emberi láb különleges finom egyedi szerkezetét megvédi a legkülönfélébb viszontagságoktól, másrész az öltözés részeként, kifejezi a viselője ízlésvilágát, olykor társadalmi rangját, az elegancia a cipőnél kezdődik. A cipőkészítés folyamata ma is pontosan ugyanabból a szakaszokból áll, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Minden elkészítendő cipő kihívás. A méretvétel pillanatától kezdve a kész kifényesített cipő átadásáig nem hibázhat a szem, nem tévedhet a kéz. 

 ( Szerző Ismeretlen )

Bőr cipő fajtái:

Antik bőr: kétszín-effektusú bőr, amely a régi, használt bőrhöz hasonló; tehát mesterségesen létrehozott, sötétebb és világosabb részeket tartalmaz.

Antilop bőr: finom kidolgozású velúr bőr. A barkaréteg lecsiszolásával különlegesen puha és finom rostú bársonyos bőr.

Bélés bőr: lábbeli bélése céljára gyártott bőr. Cipészműhelyünk sertés bélésbőrrel béleli a cipőket. Nemesebb bélésbőr a kecskebőr vagy juhbőr.

Box bőr: krómos cserzéssel, marhából vagy borjúból készült bőr. Normál kiképzésű és erős típusú bőr, marhabőrből a nappabőr a finomabb, puhább kidolgozású bőrtípus. A boxbőrök feszes tartással, kisebb nyúlással bíró bőrfajták.

Kígyó bőr: ún. bőrutánzat. Valódi bőr, melynek a felületét úgy képzik ki, hogy az hasonlítson a kígyóéra. Különleges megjelenést ad ez a hüllő bőr.

Lakk bőr: félmarha, esetleg borjú bőrbő álló bőr, melyet lakkréteggel vonnak be, így kapja a bőr a fényes, csillogó felületét.

Nappa bőr: a legpuhább bőr. Cipészműhelyünk marha nappabőrből készít cipőket.

Nubuk bőr: finom csiszolással kikészített fehér vagy színes bőr. Enyhe szőrréteg fekszik felületén, elegáns, ám kényes típus. Ezért fontos a nubukbőr rendszeres ápolása.

Nyomott bőr: nyomdatechnikai módszerekkel kikészített bőr. Különböző effektusok (antikolás, kétszínhatás), különböző mintázatok (fantáziaminták, természetes barkakép utánzatok) találhatóak a bőrfelületen.

Sevró bőr: a sevró a legfinomabb bőr. Juhbőrből vagy kecskebőrből készülő lábbeli bőr, sima felülettel és magas fénnyel kikészítve. A legfinomabb sevró gidabőrből készül.

Velúr bőr: csiszolással bársonyos felületűvé tett színes vagy fekete; marha, nubuk vagy antilop bőr. A vastagabb velúrbőr marhából készül. A nubuk bőr és az antilop bőr finom kidolgozású, ápolása ezért igen fontos. 

A cipő.

A cipőknek számtalan fajtája létezik, néhányat összegyűjtöttünk kategóriákba.

Angolkaplis cipő: szárnyas orrborítékkal, kéregborítékkal készült félcipő. Rendszerint az alálapolás vonala mentén az orrboríték közepén díszlyukasztással készül.

Bakancs: nehéz kivitelű, vastagabb bőrből készült száras cipő. A felsőrész anyaga rendszerint waterproof, durábel vixos, hőálló boxbőr vagy más, nem kényes felsőbőr, az alsórész gumiból vagy bőrből készül. Köztalppal a duplatalpas termék készül. Leggyakrabban alkalmazott gyártási eljárás a direktvulkanizált és a keresztülvarrott. Munkásvédelmi vagy sportcélokra használják.

Boka cipő: félmagas szárú cipő.

Fél cipő: a lábfejet csak a bokán alul takaró, zárt felsőrészű cipő. Felerősítőelemmel (pl. fűző) vagy anélkül ( körömcipő, escarpen) készül.

Félmagas szárú cipő: olyan őszi-tavaszi viseletre szánt cipő, amelynek. szárrésze alig ér a boka fölé. Tornacipőket is gyártanak ilyen kivitelben.

Lovaglócsizma: természetes színbőrből készült, keményített szárú csizma. Kéregmagassága 60-100 mm, szárzáróvonala ívelt.

Magas szárú cipő: a lábat és a bokát egyaránt takaró felsőrésszel készült cipő. Felerősítőeleme rendszerint cipőfűző vagy ruganybetét.

Mokasszin: könnyű, hajlékony cipő, amelynek felsőrészét a talpbéléssel együtt alakítják ki. Jellegzetessége a fej közepén levő fejbetét. Alulról felfelé foglalják, vagy előbb összevarrják (összefűzik) a felsőrészt és a fejbetétet, majd belső formázással alakítják.

Papucs: kéregrész nélküli, orr-részén zárt cipő.

Pántos cipő: olyan női félcipő, amelynek felerősítőeleme a belső szárhoz erősített, a marrészen átvetett és a külső szárhoz nyomógombbal vagy csattal kötődő pánt.

Rövid szárú csizma: olyan csizma, amelynek szára nem takarja teljesen a láb ikrarészét.

Mini cipő lexikon

Antikolás: felületdíszítési eljárás a lábbelin, amelynek során a díszítendő felületen eltérő színű festékbevonat kerül fel.

Bélés: a lábbelinek a lábfejjel érintkező belső rétege. Célja a lábfej elválasztása a merevítő alkatrészektől, a lábfej melegen tartása, az izzadság felvétele és elvezetése. Anyaga lehet textil, bélésbőr, szőrme, műszőrme, bélésműbőr. Alkalmazási területei a fejrész és a szár bélelése.

Cipő: bőrből vagy bőrhelyettesítőből készült, a lábfejet (esetenként a bokát is) eltakaró felsőrészű lábbeli. Feladata, a lábfej védelme, a járás megkönnyítése, az öltözködés esztétikai értékének növelése.

Cipőfelsőrész: a cipőnek a lábfejet felülről (mokaszinok esetében alulról is) körülvevő része. Két fő egysége: a színréteg (felsőbőr) és a bélés. Anyaga lehet bőr, bőrhelyettesítő vagy ezek kombinációja.

Goiser varrott cipő: olyan rámán varrott gyártási eljárás, amelynél a rámabevarrás és a talpvarrás egyaránt látszik. Típusa lehet szimplán, duplán, illetve triplán varrott.

Kaptafa: a lábbeli belső terének méretét és alakját meghatározó, formájában a lábfejhez és a divatirányzathoz igazodó fontos cipőgyári szerszám. Anyaga fa, polietilén vagy fém lehet. Feladata a felsőrész formázása és az alsórész összeszerelésének elősegítése, a kikészítő kaptafáé a felsőrész feszesen tartása.

Sámfa: a formatartóság növelésére a használaton kívüli lábbelikbe helyezett, fából vagy műanyagból készült eszköz. Rugós és több részből összerakható (pl. csizmákhoz) változatait használják.

Sarok: a lábbelinek a sarokcsontot megemelő, különböző magasságú alkatrésze. Anyaga fa, gumi, bőr vagy műanyag lehet. Gumi és fa sarok több réteg összeillesztésével készülhet - rakott sarok. Műanyag talpból a vulkolán sarok a legellenállóbb, ezért cipészműhelyünk ezt is használja.

Ráma: a bedolgozási többlet és talp közé helyezett, azokat összetartó 10-20 mm széles szíj.

Talp: a lábbeli talpi részét alulról borító alkatrész. A cipőtalp lehet ragasztott vagy faszegecses. Anyaga: bőr, gumi (csúszásgátló is) vagy műanyag. Bőrtalpú cipő esetén a kiképzés lehet exkluzívabb a varrás típusa függvényében.

Varrott cipő: rámán varrott lábbeli (angol varrottnak vagy öltés varrottnak is nevezik). A varrott lábbeli felső- és alsórészét varrással erősítik össze. Ilyen lábbelik készülhetnek rámán varrott, flexibel vagy keresztülvarrott gyártási eljárással

Bőr ápolás:

Tisztítószerek:a szennyezett, bepiszkolódott lábbeli megtisztítására szolgáló mechanikai és vegyi termékek.

Ápolószerek: általában viaszokat, lanolint, szilikonokat tartalmazó különféle cipőkrémek, folyadékok, szóróflakonos kiszerelésű termékek.

Színfrissítő ápolószerek: különböző színekben gyártott tubusos cipőkrémek, folyadékok, aeroszolos kiszerelésű habok, szivacsos gyorsápoló készítmények.

Speciális szerek: elsősorban a vízállóságot javító, illetve szinten tartó krémek, folyadékok, aeroszolos kiszerelésű impregnáló habok, de ide tartoznak a szenny- és olajtaszító hatást biztosító impregnálószerek is.

A bőr készítése

A bőrgyártás során az állatról lenyúzott, ún. nyersbőrt készbőrré alakítják át.

A bőrgyártás menete:

Előkészítés: a nyersbőrből eltávolítják a tartósítószereket, szennyeződést, vért, pótolják az elveszített vizet (áztatás), vegyileg fellazítják (meszezés), valamint eltávolítják a szőrt és a felhámot (bőr), késekkel levágják a húsoldalról a hájashártyát (bőr). Az így megtisztított - lényegében csak irhából (bőr) álló - megmaradó középső rész a pőre. Ez a bőrgyártás szorosan vett nyersanyaga. A pőréből eltávolítják a szőrlazítás miatt általánosan alkalmazott lúgos anyagokat (mésztelenítés). Rendszerint enzimkészítményekkel pácolják.

Cserzés: mésztelenített és rendszerint pácolt pőrét cserzőanyagokkal kezelik, ezáltal az addig nyersbőr tulajdonságú pőre felveszi a készbőr legfőbb jellegzetességeit (nedvesen nem rothad, kiszárítva nem merev).

Vizes kikészítés: a cserzett vizes bőrt a felhasználás követelményeinek megfelelően vegyi anyagokkal kezelik: festés, zsírozás, utáncserzés, impregnálás.

Szárítás: a vizes fürdőkből kikerült, 50-60% víztartalmú bőröket légszáraz állapotba (12-16% víztartalomra) hozzák.

Kikészítés: filmképző anyagok felvitelével végzik, amikor is a kikészítendő felületen fedőlazúrozó pigmenteket rögzítenek (fedőfestés) vagy fényt, fogást, karcállóságot javító réteget visznek fel (appretálás).

Az említett főként kémiai jellegű műveleteken kívül számos fizikai-mechanikai műveletet is elvégeznek a bőrgyártás során (húsolás, színelés, hasítás, faragás, csiszolás, vasalás, barkázás, gépfényezés, hengerlés).